Protestáns iskolatörténeti kiállítás nyílt Kolozsváron

Kolozsvárra érkezett a Protestáns iskolatörténeti mozaik című vándorkiállítás a Református Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumának és a Kolozsvári Református Kollégium közreműködésének köszönhetően, a Reformáció Emlékbizottság támogatásával. A tárlatot május 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők a kollégium dísztermében.

A protestáns oktatás történetének kiemelkedő mozzanatait, intézményeit és alakjait bemutató kiállítást szerdán, május 3-án nyitották meg. A látogatókat fényképes történelmi összeállítások, kiállított múzeumi tárgyak és animációs film is várja, amelyek a protestáns magyar iskolakultúra egy-egy epizódját elevenítik fel, ismert történelmi személyiségek, tanítók, lelkipásztorok, szülők és diákok perspektíváira építve. Az egész Kárpát-medencén át vándorló kiállításon magyarországi és erdélyi iskolák, neves úttörők, történelmi események egyaránt bemutatkoznak.

Az ünnepélyes megnyitón Kiss-Cserey Zoltán, a Református Kollégium iskolalelkésze, valamint a kollégium énekkara köszöntötte az egybegyűlteket. Az igét Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese hirdette a Jeremiás könyve 1, 4-8., illetve 18. verseiből. Elmondta: Jeremiás elhívása a jövőre nézve is fontos üzenetet hordoz, hiszen Istennek napról napra gondja van a következő nemzedék felnövekedésére, arra, hogy milyen szellemi örökséget visz magával, az egyházi intézmények pedig, amellett, hogy prófétaképző iskolák, a protestáns értelmiség utánpótlását is biztosítják.

Az eseményen Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke imádságába belefoglalta: „nem csak az elmúlt századok protestáns oktatására emlékezünk múltba forduló tekintettel, hanem bizakodva a jövőbe is nézünk, és hisszük, hogy az apostoli üzenet és figyelmeztetés az elkövetkezendőkben is lelkünkben fog visszhangzani – újuljatok meg lelketekben és elmétekben, és öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” A továbbiakban az Istenből áradó gondviselő szeretet erejére hívta fel a figyelmet, amely az elmúlt századokban megőrizte otthonainkat és iskoláinkat, erőt adott nevelőinknek és tanárainknak, a tudomány mellett pedig erkölcsre nevelte a jövő nemzedékét.

Fehér Attila evangélikus esperes Pál apostol Timóteushoz írt leveléből idézett: „vigyázz magadra és a tanításra, maradj meg ezekben, mert ha ezt cselekszed, mind magadat megtartod, mind hallgatóidat is.” Kijelentette: a protestáns iskolák szellemiségét a Jókai Mór által választott jelmondat adja vissza leghitelesebben: „Istennek, hazának, tudománynak.” Az esperes Isten áldását kérte ahhoz, hogy méltó keresztyéneket nevelhessenek az egyházi oktatási intézmények, olyanokat, akik sosem hagyják majd el az iskolát és a templomot. „Legyen a protestáns iskola Isten gyermekeinek gyülekezőhelye. Legyen a keresztyén oktatás bölcsője, az evangélium hirdetésének, az imádságnak és Isten dicsőítésének háza is” – hangsúlyozta.

A kiállítás megnyitóján Veress Bertalan tanügyi főtanácsos, a Református Tehetségkutató Alapítvány kuratóriumi tagja az idei év jubileumi jellegére, a megemlékezések sorára hívta fel a figyelmet, amelyek között az RTA szervezésében is több program valósult meg, többek között a Kárpát-medencei protestáns iskolák múltját, neves diákjait, tanárait bemutató vándorkiállítás. „A protestáns iskolák kiemelkedő szerepet töltöttek be a magyar művelődéstörténetben. A művelődés, kultúra, tudomány, haladás s nemzeti fejlődés motorjai voltak” – szögezte le Veress Bertalan. Hozzátette: a kiállítás közel 500 év történetének áttekintése, több meghatározó intézményt, jelentős történelmi eseményt mutat be.

A tárlatot szakmai szempontból dr. Buzogány Dezső, a Protestáns Teológiai Intézet előadótanára méltatta, átfogó történelmi helyzetképpel egészítve ki a kiállítás által bemutatott adatokat. A diákok egykori továbbtanulási lehetőségeiről, valamint az erdélyi egyetemi oktatás kialakulásáról és fejlődéséről beszélt. Úgy véli, bármennyire is váltak közhellyé Reményik szavai, a templom és iskola összekapcsolása továbbra is jogos marad. Előadásában rámutatott: az elmúlt évszázadok során a helyi közösségek legfontosabb intézménye az egyház volt, az iskola alárendelt szerepet töltött be, holott Reményik Sándornak igaza van abban, hogy a két intézménynek mellérendelt szerepe kell hogy legyen. Az iskolát egykor szemináriumnak nevezték, amely veteményeskertet jelent, híven ábrázolva az iskolák szerepét, amelyek az egyház partnereként építették a helyi közösségeket.

Szöveg: Berekméri Gabriella

Fotó: Bethlendi Tamás

Forrás: reformatus.ro